Mert porból lettél
Szállnál mesés egekbe,
ha felkapna a szél?
Piciny porszem vagy te, hej,
de veled a remény.
Kerublelked felsikolt,
de húsod földbe váj.
Szárnyaidra az ég tipor,
lenn alvadt vérmocsár.
Felsóhajt egy fáradt hang:
"Ó,Uram jössz-e már?"
Két világ határán a gang
csak körbe-körbe jár.
A fény útját nem ismerem,
és lábam porba túr.
Miféle anyagból lettem
szomorú trubadúr?
E föld semmi jót nem terem
kívül, se belül már.
Világ vonzása elveszett,
s messze a külhatár.
Bezárva magam semmibe:
ellepnek hamvaim,
de elér hozzám szent keze –
s újra szól Elohim.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-05-12 19:07:18
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-12 19:07:18
