Kukker Feri

egész gyerekkoromban csúfoltak
Vaksinak meg Kukker Ferinek neveztek

még dalt is költöttek:
„Kukker Feri addig lesi, míg a bugyiját
le nem veszi, úgyse látja, milyen szőrös
a pinája!” így gúnyoltak

apám azt mondta ne hagyjam magam
és adott egy pofont

nem szerettem gyerek lenni

mindig elbújtam
féltem az apámtól meg a társaimtól
és ez nem múlt el

állandó készenlétben vagyok
kikerülöm a konfliktusokat

egyedül járom a várost

kéregetek és lesütöm a szemem
hogy megszánjanak és adjanak egy kis aprót

ha összejön veszek egy flakon olcsó bort
keresek egy elhagyott helyet
és leiszom magam az ájulásig

addig vagyok boldog
amíg ki vagyok ütve

a feketeség
ami körbevesz
olyan mint gyerekkoromban
a csűrben a verem

ahová bújtam
hogy ne halljam:
„Kukker Feri…..”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-16 18:33:14
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-17 07:03:32