idő peremező gép
mi lenne ha rád törne az ég
messzi láthatatlan zugaiban
felcsapódnának az evőkanalak
ki rakná azokat össze
ha nem is tudják szét van –e dobálva
meg mered mutatni majd magad
ha nem olyan vagy mint a vezérjel
senki nem kérdezhet tőled már semmit
kocogó kacajok küszöbén
térperemező gép
vakogó vakuk villognak Villon vajon hol halt meg
ő látta már előre nehéz lesz betonozni majd
habkönnyű gondolatok nyomát
ami feltárt de az én képeim szépek
olyan szépek hogy a nap lehajol szelíden akkor
legfinomabb sugaraival
csak gépel csak gépel
a legtisztább ego
olyan szép volt
úgy szerette őt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-10-07 18:44:28
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-07 18:44:28
