HAGYJ ALUDNI






miért érzem, hogy a hitetlen hitem
egy paradoxon képtelenség? hiszem amit
akarok,
még ha hinni már nem is tudok,
vagyok egy rozsdás traverz ahol az
egysejtűek gyakorolnak
felsőbb osztályba lépni, az evolúciót
megkérni, hogy adjon helyet
a szexuálisan szaporodók között,
pedig elég lenne némi génmódosítás,
hogy ránk verjenek néhány kőrt,
néha elmélyül a gondolat, aztán
csodálkozom ha renovált pofák bámulják
fésületlen egóm, de hagyom,
a fenét se érdekli az átépített
értelem, képtelen harcok ezek

lapozzunk hát,

ha kimondom, hogy szeretlek
én hazudok vagy te mikor elhiszed?
nos? ugye nincs válasz,
valami hiány dolgozik bennünk,
lehet azért szeretkezünk, mert
az ösztön több mint az akarat,
vagy akartad, hogy beléd-feszüljek?
benned létezni jó, az utolsó
pillanat eszméletlen,
neked is, néha zavar, hogy színjátéknak
hiszem, egy választott megoldás,
egy újabb káros szenvedély, de nem érdekel,
rágyújtok, és elmélyül bennem a lustaság

hátat fordítok

aztán álmodok,
mindig rossz álmaim vannak,
üldözés, verekedés, ütés, néha szétloccsant
fejem tartom kezemben,
jó is ez,
csak nem kellene felébrednem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-15 22:20:33
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-15 23:37:33