Örökké ötévesen

ötéves volt amikor
az anyja elhagyta
minden más lett
a nagymamája hozzájuk költözött
utána az apját alig látta józanul
úgy érezte hogy egyedül maradt
éjszaka sírt és bevizelt
nem akart óvodába járni
sokszor elszökött
csatangolt a patakparton
szinte minden este megverték
imádkoznia kellett
azt mondta a nagyanyja
ha jó lesz
az Isten szeretni fogja
megkérdezte ki az az Isten
válasz helyett kapott egy nyaklevest
otthon többé nem kérdezett semmit
már akkor is dolgozott
fát vágott
enni adott a disznóknak
a tyúkoknak a nyulaknak
füvet szedett meg csanalat
vizet hordott az itatókba
pucolta az ólakat
nem játszhatott a szomszéd srácokkal
nem nézhette a tévét
este nyolckor le kellett feküdnie
és reggel hatkor már kelt
ellátta az álatokat
majd az óvoda
és később az iskola
mint egy gép
tanult dolgozott aludt
ennyi volt az élete
nem voltak barátai
nem voltak álmai
már el is felejtette
hogy van más is
beleidomult ebbe a létezésbe
először az apja halt meg
majd a nagyanyja
akkor huszonegy éves volt
ott állt bamba arccal
semmit nem akart
azt mondták a szakemberek
akik elvitték
hogy megmaradt ötévesnek






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-24 09:30:21
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-24 19:05:05