Démon-nász

Tudod , hová  tartozol, álmodban már láttad
a kísértet-járta város néptelen utcáit:
a krimóban
fanyar a hangulat,
odakint köd van
és hideg előérzet, töménnyel fűtenek -
kiégett cédák torkából csuklik fel a meleg.
Ideje eltűnni,
míg illatos lelkedről a viasz
rá nem folyik a világra.

Csak halott anyák felelőtlenségével tudsz szeretni,
ha a sikátorban fetrengő csavargó tekintetét figyeled, meglátod
lelsz benne valami nem kívánt rokonszenvet.

Meghúzódhatsz tudatod macskakövein
háttal a világnak ,
itt senki sem ismer, nem érdekled őket
csak a patkányok méregetnek időnként gyanúsan
hallod szemeik kopogását,

kéjes-gúnyos kacajokat,
a távol örökös fogcsikorgását.

De félreérted a visszhangzó cipőkopogást,  
gondolataid virtustáncát, a dübögő sarkakat hallod benne.
Felfegyverkezel, valami szépet keresel önmagadban,
de csak rossz ómenek hevernek tudatpillanataid huzatos csarnokában,
minden felhalmozott fájdalom, mit kisült receptoraid végén
csapdába csaltál
bevár majd pokolsoron.

Egyre marcangolnak, ölelnek, míg szívedbe zárod őket,
mert szeretnek nagyon





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-11-25 01:18:19
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-25 01:18:19