A láthatatlan ember
Vánszorgott az úton,
kilyuggatta a karácsonyi forgatag,
ő csak ment, a kirakat előtt
átnéztek rajt a piros cipellők felé,
egy nő keresztülnyúlt a mellkasán
ölelés közben. Gyorsan odébbállt,
már rég nem tudta, mi a szeretet.
A buszon ráültek, nyögött a nehéz
mindennapok alatt, nyújtotta kezét
az aluljáróban, nem zörgött semmi
a zsebében. Egy másik koldus
mellé ült, de már hiába szólongatta.
Csak az idő járt tovább, ő ott maradt,
egy halom por, hüvely nélkül,
piszkos, rongyos ruhában.
A takarítók fekete zsákba seperték.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-12-04 08:51:59
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-04 08:51:59
