Nem muszáj

Gyere velem a városba, ahol nem muszáj
állandónak lenned. Ahol megválogathatod
a másodperceket,
szelektálhatod
az emlékeket,
lecsíphetsz a kilátásból
egész részleteket,
minden egyes darabkád
odaillesztheted, ahová
privát isteneid szánták,
gyere velem a városba ahol mindez létezik,
gyere velem és otthon leszel.

Gyere velem a városba, nem muszáj
kiöltöznöd, a magadfajták befogadják így is
a magadfajtát, ott nem kell
úgy tenned, mintha
minden rendben lenne, ott nem kell
elnapolnod a népirtást,
magad leszel, de sose' egyedül,
mert egy magányos részeg majd
körbeül, s felosztja világodat
ha lelkeddel nem figyelsz
mint kezdetben az embert,
feketére és fehérre.

Gyere velem a városba, újra-foganhatsz
a petróleumos verejték-szagban,
ahol anyád
cinikus orgazmusa
majd elnyomja
a harangok magasztos hazugságait,
ahol a fény is őszinte még
és visszacsillan
a szemétbe vetett gyertya-csonkokon,
gyere velem a városba, ahol jogod van
üdvözülni, elkárhozni, élni-halni egymagadban,
de nem muszáj.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-12-15 23:36:55
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-15 23:51:27