Valami történt

                                        Valami történt


          „- És amikor fájtak a furunkulusaim?  - Az is jó volt”
                                                    ( Joseph Heller: Isten tudja )

román csillagok, bengáli kecskék
                                       haláltánc
széthullás minden mennyiségben
Mózes József sztoriját meséli
a kakukkfűből kakukkszéna
szemeim befelé néznek koponyámba
korhadó falevél hull a kocsonyámba
bikát kerget a megvadult aréna
az ártány gazdáját heréli
feleségem nadrágom keféli
játékbaba hull a pocsolyába
muslica száll a szűz mosolyába
fogait köpködi a híres világsztár
csődbe ment a „Helmholtz és tsa” művirággyár
megvakult a földben egy giliszta
krokodilkorát sírja vissza a csizma
bunkósbot koppan a fejedelem fején
a lóistállóba beszökött egy tehén

nem sercen a zsír, nem illan az olaj
ámokfutők lesnek minden utcasarkon
ájultan hever tokjában a kardom
barátaim, valamit mondani akartam
( azelőtt megkönnyebbültem, ha szartam )
„gyere” mondja József, „mondd el, mit álmodtál!”
hát kérlek: ott álltam valami szorosnál
megnyílt alattam a föld és lépnem kellett volna
hogy ne csússzak le a kitárult pokolba
előttem madár a görög mitológiából
amint éppen ég és szörnyűen rikácsol
ott álltam… a karjaim széttárva
                                   utcazaj
barátaim, valamit mondani akartam
ne hagyjatok ilyen iszonyú zavarban
valaha aludtam éjjel és éltem nappal
de Jézus eljött, megtöltött bűntudattal
vagy, Uram bocsáss meg, miket is beszélek
szép őrületemből megmaradt az agybaj
lesütött szemmel nézek a világba
és teljes erőmből teljes titokban félek
zavarja a hullát az élet hiánya
kopott kísértetek harcrakész csapatban
zúgnak köröttem, hogy eszembe ne jusson…
barátaim, valamit mondani akartam
talán arról, hogy mikor nemes’b a lélek
vagy: hogy mikor van az ember bajban
de lábamban sűrű visszérvezetékek
vén negyedszázados vagyok e pillanatban
remélem, hogy valamikor visszatérek
valahová ahonnan rosszfelé indultam
ócska remény ez, haver, kész röhej
láttál-e már lajhárt heves indulatban?
arra mért nem vágytam, hogy ne induljak el
                                               csökönyösen
mindig rossz irányba
a szomszéd ház tűzfala nevemet kiáltja
víznek tetteti magát a kiontott vár
meglazul nyakam körül a kötél
barátaim, valamit mondani akartam
de most már könyörgök, meg ne hallgattassam
forduljatok el, hülye az ilyen
mindig hinni akar valakiben
csak a vízcsapot zárhatnám el egyszer
vagy felülhetnék egy esőcseppre
                                                    vagy







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mozgó Világ, 1989.
Feltöltés ideje: 2015-01-03 05:26:38
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-03 05:26:38