HÚSZ ÉVE VOLTAM IPARI TANULÓ

/írta: Katona Béla György /

Húsz éve kezdtem ipari tanuló lenni,
s ott megtanultam, hogy a munkásnak bíz' korán kell kelni,
- amíg a léhűtők délig is henyélnek  -
ők kaptárát építik a csókra termő méznek .

Harminc leány közt voltam egyke segéd.
Csak ekkor irigyelt a lusta csőcselék.
De a hajnalban kelést, a száraz ebédet
egy se kívánta , ki mindezért lenézett.


"Ébredezzél, mint a munkás öndtudat!" -
így keltett anyám, mint boldogult urat...
Mikor ásító inasként nehéz fejem az ágynak
úgy vetettem újból, mint kit odavárnak.


Anyám nem lett színésznő, bár volt elég szerep.
Ő a szakma kiváló dolgozója lett!
Hiába is akarták Pestre -  Kőszínházba.
Negyvenhárom évig dolgozott , mégse csak hiába!

A szép Uránváros csöndes fái közt
épült a boldog , büszke tröszt.
Füstölt a kémény, a dolog rajt vereslett.
Mi szebb látvány lehetett egy serdülő gyereknek ?

Úgy képzeltem el, hogy a kohók édesanyák,
méhükből születik egy szép és új Világ.
Magam is dolgoztam, akár a méhek
a nektár bár nehéz volt - a virágok szépek.

Húsz éve kezdtem el ipari tanuló lenni.
Nem tudtam, hogy munkahelyem be fogják szüntetni.
Teljes leépítés. Utcán ezer ember.
Mit kezdek - mit kezdek - most a húsz évemmel ?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Munkáséveim naplójaFeltöltés ideje: 2015-04-10 19:51:30
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-10 19:58:45