A 115. év

/Barátaimnak/



Már csak azt  tekintsük,
Ami végérvényesen összeköt,
Meddő, időrabló szavainkat
Ne sarkantyúzzuk tovább,
Mert megkezdett mondatunk
Végére pontot tehet egy villanás.

Már csak arra nézzünk,
Amerről még fény világlik,
S szívtől szívig kapcsol át.
Már csak azt, ami összefűz,
Mert szétziláltattunk így is,
Régóta tart már a lélekcsonkolás.

Csak annyit, ami összetart,
Ne többet, s ne tovább!
Őszintén, míg adatik mód,
Mert a látványos kitérőkért
Nagy árat fizetünk hamarost,
Amikor eljön majd a számadás.

Azt tekintsük, arra nézzünk,
Azt mondjunk el egymásnak,
Ami épít: ember az emberrel,
A többi a lélek dolga, s egymásra
Lelt kezeinket kötelékké fonva
Kitarthatunk az ösvényen át.                      





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-06-22 09:58:02
Utolsó módosítás ideje: 2015-06-22 09:58:02