Lakatlan
Ablak bámul, arcomba révedek,
mögöttem levő fal figyel a szembeni házra
homályos keret vesz körbe, már megint tévedek
tető a hajam az égő lámpás kórház legfelső emeletén
beszédet hallok a kitárt világok közti réseken
írásom feláll és magába zárja a morajló tengerét.
Szikár gyorsasággal próbálok pompázni, de nem megy,
csal a kezem, megtörte a szememmel közös házasságát
szemem szomjas kezem nem látja káprázását,
bolyongok itt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-07-17 18:30:23
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-17 18:30:23