Magyar vagyok

Mert azt hittem, hogy ez a jó irány,
elindultam a céljaim felé,
sok kitérőm volt, mindegyik a talány,
néhány közülük egy ígéreté.
Valószínű, hogy ez az út enyém,
amit most írok, csak egy költemény.

Indokolhatnám tudományosabban,
törvényeket hívnék segítségül,
mielőtt elmentem, itthon maradtam,
szülőhazámat választva végül.
Hogy kétségtelenül magyar vagyok,
apám igazolná, nem  papírok.

Nincs is rá szükség, hogy bizonyíthassam,
szívem-lelkem szerint ki vagyok én,
lelkiismerete nem fáj miattam
senkinek hazám négyzetméterén,
az apám Szatmárt, anyám Debrecent
jelölné meg, ha kérnék odafent...

De nem is időzöm eredetemet
bizonygatni, hiszen felesleges,
soha nem vezérelt a szemért szemet
elve ostoba; így lettem nemes
proletárcsalád első tagja én,
igazi fehér, tiszta feketén.

Azt, hogy ki vagyok, nem bizonyíthatom,
tetteimmel felelhetek ezért,
az én gazdagságom igaz közvagyon,
pénzért dolgoztam, nem épp semmiért,
egyszer majd biztosan gazdag leszek,
figyelnek óvó, vigyázó szemek.

Az én hazám a Duna-Tisza tája,
a Kárpátokkal ölelt földdarab,
magyarnak máshol nem lehet hazája,
számára más föld nyughelyet sem ad.
S hogy verset írhasson e képzelet,
hiányérzet hiánya sem lehet.

2015. augusztus 31.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-08-31 11:20:07
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-31 18:28:23