lö desztinater á déménázs
Hol lehet az Isten? Nem tudom.
Két levelem jött vissza tőle bontatlanul.
A ráckevei úton adtam fel őket:
szétlökdösve a felhőket,
becsúsztattam a megnyíló résbe,
szakadó karácsonyi hóesésbe,
hatvannyolc rohadt telén.
Az egyikben azt írtam, hiányzol Apa.
A másik az Úré: engedd Őt haza.
Hoztam bort a boltból,
a legfelső sorból, lássák óriás vagyok.
Nem kell gombfoci, se villanyvonatok,
csak Te legyél nekem,
bár gyerekruhám nem szkafanderem,
de lélegzetvisszafojtva felvinnélek a Holdra,
megmutatni a Földet,
hogy szereti a kék a zöldet,
átölelve mind a hat világot.
Mióta elmentél már iskolába járok,
belevésem a nevem a padokba.
Minden este a kocsma előtt várok,
fülelve, mikor kordul gyomra,
ám csak a volt, a soha tántorog ki ajtaján.
Ilyenkor ballagok az éj sóhaján,
mely mintha szánna.
Nem kell! Mert agyag-döngölt szobánkban
ott ülsz mellettem, a borod iszod ...
De kérlek Apu, ne legyek újra Atlantiszod!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-08-31 12:09:45
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-31 12:09:45
