Isten darabjai

Át az időn vonulnak szépséges örök menetben
mind akik megmaradnak:
Rimbaud félkézzel hóna alá csapva részeg hajóját
és Modigliani Toulouse-Lautrecet gyámolítva
s ott röpül Leonardo szárnyas szerkezetén
és Beethoven, halvány arcán átrajzolódnak a kották
Pilinszky cigarettáján hosszú rúd a hamu
és Weöres verset skandál, moracinkék röpködnek körülötte
csak behunyom a szememet és látom őket
s a gyönyörűség és a kín pumpálja szívem
mint ócska gumilabdát
ott lépdelnek valamennyien akik éltek
s akik sose halnak meg mert bennük testté vált
a Teremtés: Isten nemcsak egyetlen emberi sorsba
küldte fiát közénk, az csak próba volt, előjáték
a föltámadás csattanó
De ők! Mozart, az isteni gyermek s József Attila
verseskötete lapjaiból papírforgót hajtogatva
sírdogál egy sarokban, Villon akasztófák árnyékában
fütyörész, Latinovits sínekre hajtja pihenni szép fejét
és a tükörben Ady tekintete összetörik
ők Isten darabjai mind: s kezük-szellemük nyomát
aki tudja nem szabadul már
csak szemedet kell behunyni kinyitni és itt vannak mind
Ez kárhozatuk és üdvük: hogy sose halnak





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kettétört fél század (Miskolc, 1998)
Kiadó: Kelet Irodalmi és Társmûvészeti Egyesület