Kolónia
...és elérkezett az idő, amikor
a teremtmények barnás, homogén
masszaként beborították a bolygó felszínét,
a "sokasodjatok" révült nászába feledkezve
minden más igét kiöklendezvén cselekedék
az maghasadás parancsolatát, s az eltiportak
véreit itták és azok testét vették maguknak
táplálékul...
...és akkor a teremtő a gömb közvetlen
közelébe tartotta kezét és látá, hogy megégeté
az, de nyitott egy tenyérnyi új világot,
s a mágneses erő magához vonzá az maroknyi
kiválasztottak seregét, akik a tűz fölé emeltetnek,
s akiknek ózonkupola alá vetett csírázó magokból
fészket...
...és a túlélők megkapaszkodának gravitáció ellen,
szikkadt lényüket átpréselik az ujjak szűk hézagain,
s kirajzanak egy búraszerű létbe, a mely nem más,
mint istenük kézfején egy kifakadt vízhólyag
vöröslő krátere.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-23 06:35:14
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-23 06:35:14
