alvó ügynökök

még egy katonai jármű,
most nem tudom megnyugodjak-e,

legszívesebben rendőrért kiáltanék
a rendőrök miatt, de nem lehet,
milyen egyéb lehetőség marad,
mint végigállni az ellenőrzéseket,
fegyveres férfiak előtt elvonulni,
símaszkosak,
talán nem követtünk el semmit,

az asztal alatt megolvadt csoki,
cukrospapír, néhány petpalack,
de legalább jut hely nekünk
itt e pillanatnyi zugban,
átmeneti otthon, míg felszállhatunk,
velem szemben a nő részeg, előtte frissen
csapolt a sör, nem épp most itta le magát
a sárga földig, az eszméletvesztése
tartós lehet, hosszú várakozás előzte meg
az arca puffadását, s az  apró vérereket a
puffadásokon,  mellette kislány,
12 évesnek saccolom,

eddig hét ellenőrzési ponton csúsztak át,
a kislány és az anyja, nem tűnt fel senkinek,
hogy a nő alkoholista, nem áll a lábán,
a gyerek intézi a sorsukat,
szendvicset vesz, iratokat rendez,
közben rám sandít, hogy észrevettem-e,
hogy az anyja dühében rácsapott, a szájáról
a félig befalt szendvics morzsái hullanak
a sörbe, kéred, kérdi a lány felé nyújtva
a maradékot, a lány undorral fordul el

mondom,
hogy mennetek kell,
még van fél óránk, feleli dacosan,
de nincs, mondom neki, a kapuk korábban
zárnak, mennetek kell, nem tudhatja,
hogy a kapuk korábban zárnak,
ez nem vonat,
még nem tudhat mindent

öt órával később a taxis azt mondja majd,
hogy gondoljak bele,
ha ezer menekült között
csak egy alvó ügynök akad, akkor mi lehet abból,  
minket is meg lehet érteni,
és elmondja majd, hogy
épül-szépül Budapest,
és a Margit hídon éjszaka feltétlen
sétáljak át

(Brüsszel reptér, 2016. március)













Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-31 13:01:49
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-31 13:04:51