Újrakezdés másképp

Közönyben jóllakott önáltatások
széjjeltört szárnyukkal ciripelnek.
Laborban nevelt, felruházott bábok
gyűlnek, mint ezernyi halálfelleg.

Becsület fémkontyát megbontja a szél,
világ harsog rozsdás szegecsekben.
Az értelem pörölye már holt acél,
bombatölcsérben fekszik repedten.

Pláza nyílt. Sorban áll az önimádat.
Csontig csupaszított lelkek tánca
kilopódzik, s hirtelen beleszárad
romlatlan, hófehér koponyákba.

Fejtetőn az égbolt szilánkja pereg.
Odafenn dolgoznak most, vigyázat!
Mindenségbe marnak reszkető kezek,
hétmilliárd arc itt lenn a vázlat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Antracit éjjelek (, 2015)
Kiadó: Magán kiadás
Feltöltés ideje: 2016-04-07 14:41:09
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-08 14:21:31