|
Királyi madarak,
fejedelmi sólymok,
címerek pajzsán
terpeszkedő sasok,
bocsássatok meg néki!
A földet kecsesen,
nagy ívben lecsinálók
kiválasztott, kevély,
fenséges serege,
bocsássatok meg néki!
S ti is, apostolai
méltányos lázadásnak,
biztosra számító
szegődött vámszedők,
szajkóhelytartók,
verébpehelynökök,
bocsássatok meg néki!
A külső és belső
emigrációba
üdvözítő szelek
hátán elvitorlázók,
éltornász bajnokai
a megélhetésnek,
bocsássatok meg néki!
Szobrok tövén szurkoló
hivatalnok-galambok
és nyájas ellendrukkerek
bocsássatok meg néki!
Bocsáttassék meg néki
a kertek egyetemes
havában hátrahagyott
idegesítő lábnyom!
A szívek vattával
bélelt nyugalmának
csendháborítása
bocsáttassék meg néki!
Dezertőr katonája ő
a fenyegető télnek,
felelőtlen izgató,
ágál az évszak ellen,
amelyben otthonos!
Elvtelensége is
bocsáttassék meg néki,
és bocsáttassék meg néki,
hogy bocsánatra szorul,
kár!
|
