Dilemma

Mit nem tudok?
Ha tudnám,
akkor tévedek.
Egy pontból érvelek.

Ahol ő áll,
ott igazságom betonba robban,
engem sebezve, könnyembe csobban.

Az alig látható repeszek
vájnak — kényszerből nevetek.
A léglökés, mint felfutó,
érzelmi társuló.

Kiegyenlítek, várom a pattanó hangot,
tompán, szinte alig érint.
Félistenként fújom avítt érvem,
mondom a sajátom.
Nem érti — csak ezt látom.

Ha hallgatok, legyőzött leszek.
Féligazságokon lógva csak remegek.
Nehezebb lenne engednem,
adni nem megy — csak elvennem.

Onnan, ahonnan szemből figyel,
nem néz mögém tükör szemével.
Csak engem lát, önmagát nem —
tehetetlen és telhetetlen embert.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-11 19:34:25
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-11 19:34:25