Káosz

én nem ragaszkodnék egyetlen tényezőhöz sem, születési év, nap, hely,
kérem, hogy nyugodtan hagyjanak hidegen,
én nem lépnék bele ugyanabba a pocsolyába mindig és nem vonz egyetlen kilátás,
bár a távolba vesző fehér hajók se hívjanak,
csak így találok haza, másképp nem megy,
nekem, most úgy tűnik, mindenhol otthon, és mindenhol idegen,
tehát lehetek akárhol is,
ahol ütnek, ott nem lennék mégse,
úgy látszik megvagyok anélkül, hogy tökéletesen értsem a nyelvet, aligha értenek
sokan különben is, furcsán ragozok, mellékzöngéim vannak, dadogok,
a kertem elvadult sajnos, gondoltam, kimegyek, mint Jókai, mért ne lehetnék én is kertész,
van itt egy kert,
de elbizonytalanított az a sok növény,
én végül is azt se tudom, hogy melyik az echte gaz, nem is ültettem ide semmit, rám lett hagyva, akkor most tegyek rendet közöttük,
gondolom, ebből bajom lesz előbb-utóbb, az ilyet nem lehet megúszni, de még kitartok,
attól még szép a rend is,
következetes,
a táncban van valami, ami, nem tudom, amitől én, csak hű,
de az én táncom  az is egy nagy nahát, bajusz alatt mosoly,
a bigger splash tánca az én táncom, de a jó tangót csak ezért nem tagadom,  
ez hátulütős,
aki vért izzadva tanulta meg a tangó lépéseit, meg kell, hogy értsem, ha ezt kikéri magának,
elfordul,
de a táncost, A táncost, én azzal nem bánthatom, ha az egyikben otthon, a másikban jelen vagyok,
neki a legjobb,
de jó nekem is.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-10 12:51:54
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-10 12:59:57