A XXI. század autósa

Ne fogjon senki könnyelműen
A kormány tekerésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most lábat pedálra tesz.
Ha nem tudsz mást, mint száguldozni,
Vagy hajtani, akár az őrület;
Nincs rád szüksége a sztrádának,
A kocsid meg inkább félretedd.

Járdán bujdosunk, hisz célunk az,
Hogy megérjük a holnapot.
S követjük, melyet Isten külde
Vezérül, a zebracsíkot.
Ám újabb időkben e zebracsík
Ereje, fájdalom, nem a régi
Szegény járókelőket a Kresz hatalma
Sajnos csak nagyon ritkán védi.

Előre hát mind, aki gyalogol,
Rúgjuk fel az út porát!
Átok reá, ki nem enged
A zuhogó esőben át,
Átok reá, ki fagypont hidegben
Kis előnyt tőlünk megtagad,
Hogy míg a gyalogos kihül, fázik, vacog,
Melegedjen ő fűtés alatt!

Vannak hamis vezetők, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy túlzunk, az igazság
Általunk jaj de elferdítve van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik napról napra, unos-untalan,
Lábbuszon kénytelen tengenek.

Ha majd az igazság úttestjén
Mindenki szabadon átmehet,
Ha majd az egyenlőség lámpája
Nem várat vagy egy hetet,
Ha majd az emberség légfrissítője
Lóg minden autó ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megértük,
Hát itt van már a Kánaán!

És addig? Addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást figyelni kell. -
Talán a társadalom, létünk jeleit,
Nem fogja fel semmivel.
De hinnünk kell, hogy lesz majd
aki hallja szívünk bús dallamát.
S int, „Menj, te szegény pára,
Engem sem engedett sose senki át...”





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-13 21:54:24
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-13 21:54:24