a szőke lány a nagy kékségből

ma rád gondoltam
egész álló nap
egy pillanatra mintha
téged láttalak volna
elsietni a járdán
egy villanás
mégis amíg el nem aludtam
ott voltál gondolataim origójában
nem akartalak
és nem is tudtalak elküldeni
és most bánom igazából
hogy nem mondtam el soha
nekem te voltál
a szőke lány a nagy kékségből
attól a pillanattól
amikor beléptél az osztályterembe
elérhetetlenül kecsesen és gyönyörűen
tökéletességed teljes tudatában
mint egy japán katana
azóta sok rejtett zugot bebarangoltam a lelkemben
van ahová mindig visszatérek
van ahonnét menekülök
közben naphosszat nézem a lori linstruth videókat a jutúbon
az a csaj úgy nyomja a rockot
mint joplin óta senki
pimaszul kócoson tépi a húrokat
rád emlékeztet
én meg beleborzongok
hogy nem az enyém lettél
nem tudom valamiért mindig megijedtünk
ha már csak egy lépés hiányzott a beteljesüléshez
de lehet én értettem félre mindent
és az egész a vágyaim játéka volt
nem a gesztusaid hazudtak
hanem én önmagamnak






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-20 17:27:10
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-20 17:27:10