már mindörökké kettőnké…

már mindörökké kettőnké marad ez a vétlen
ágy a búcsúpillantásod belefért a ablakba
okosan fiam okosan döntöttunk mikor
elváltunk nekünk nagy volt ez a lepukkant
lépcsőház egyébként szűk tere fullasztott
az évszakok ege itt gyakran meghasadt
és a múltba mutatott ránksült grimasszal
végtelenített hangos veszekedéseket ismételt
kis hazugságok kicsi boldogsággal tele
no lám falvédőfeliratnak maradnak meg csak
az elhallgatott ígéretek ahogy sebeket osztanak
a látvány kínoz ahogy fáradt pénteken jössz a lépcsőn
odarohantam volna de kúlság szabályai kötöttek
édes és savanyu volt az együttlét mint a szósz
amibe belevetettek fűszert múltat szemetet
annak tudását hogy aranyos kislány voltál nekem
adtad hogy az is te voltál az a mindig csacsogó
könyvtárosnő vagy tarantino rajongó vagány csaj
másra nem emlékszem csak ezekre a védtelen
ragadozó testi kapcsolatokra ha reggel odahaza
a vetetlen ágy nekem jut eltakarításra mindig
eszembe jutsz mint ahogy minden uma thurman sárgában
bosszút áll jelenetben kettőnkért is suhint katanával





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-20 11:11:38
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-20 11:11:38