Csak az út

Úton, útközben, útszélen, útfélen.
Nyakig fénysárban, álomékben,
Szakadó rőzselángban, vallani készen.
Valami készülőben, Dániában, vagy éppen
Itthon ülőben, eltépve, felszaggatva, s bevarrva
Új napok szövétnekébe. Józan álmok éberségét
Kijátszva tettre készen, emlékező délutánok
Kereszttüzében, ajándék csöndek karjai közt
Előkerülnek elveszettek, szavuk, nyomuk vesztettek.
Viharos esztendők utódnemzedékei idegenekké lettek.
S e toporgó csendben, búcsúsmenetben sorjáznak a képek,
S az alkonyi hullámverésben felhabzó szirének tetemét
Veti partra a víz. Este hétkor ébred a nap, s kitart reggelig.
Meglelt helyedet megtarthatnád, végleges biztonságra
Vágyva, lakatra zárnád magad után emlékkapuidat.
Bátorságod visszanyerve már az sem érdekelne,
Hogy a világ cinkelt lapokkal játszik ellened,
S ha már annyi veszett bánat sem hajlított a jóra,
S támadóra hangolnak a hírek, s vészharsonaszóra
Fegyvered kezed ügyébe helyezed, te megválthatatlan
Káin ivadék, s levedled magadról az agymosott közönyt,
S tegnapra virradóra, ha majd tízet üt az óra, újra felkeresed
A nem emlegetett régi helyeket, színtereket. Nosztalgiátlanul
Minden voltat újra ültet a holnap, s megtelik a kikötő,
S rájössz, hogy zenélni csak jó szívvel érdemes, s már
Semmit sem bonyolítasz, fénysárban hajlanak az árnyak
S fejfáid erdejében, úttalan utad rőzsefény-révbe ér.  







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-22 11:25:27
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-22 21:36:57