A bolond Emese

Rendre hátizsákkal jár,
barna lány, egérforma,
szóba áll bárkivel,
nem érdekli se kor, se forma.

Csak beszél és beszél,
kedves, míg nem jő a buszmegálló,
ott álarcot cserél,
dühös matróna lesz, bosszúálló.

Te aztán nem szállhatsz fel, ez az én buszom!
- mondja a férfiaknak, kiabál, ujjal döfköd,
karjait nyújtja, mint két szurony,
szitkokat szerteköpköd.

Emese a kisdedek védőszentje,
tejszagú babakocsikat segít fel a lépcsőn,
figyel, hogy a kismamákat maga elé engedje,
kérdezi őket az állapotukról féltőn.

Emese éjjel pelenkát húz, nem vár dadát,
nagyujját szopja, úgy alszik el,
álmában megszüli saját maga-magát,
császármetszés zsebkéssel.

De minden férfi megfizet a sárga lapért,
nem szállhatnak fel a buszra,
áldoznak az apai erőszakért,
Emese nem akart menni abortuszra.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-24 17:29:57
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-24 17:37:06