Mári Gizi

Ügyesen elment Mári Gizi,
szőke haja, fehér ruhája,
az egész falu bámul utána,
ügyesen elment, ki gondolta.

A kapuban ültünk, harangoztak,
számoltuk egy vagy kettő vagy három,
asszony megy át most a határon,
csak azt nem tudtuk, hogy Gizi az.

Őt vitte magával Horváth néni,
ha így van, hát így van, már mit csináljunk,
gyerekkorában sokat volt nálunk,
barátnők voltunk Gizivel.

Harangoztak, pedig nincs ingyen,
ezer forintnál is többet kérnek
egy húzásért, fütty a szegénynek,
van is meg nincs is, az olyan, mint Gizi.

Gyerekkorunkban barátnők voltunk,
rakosgattuk a terveinket,
kopasz majomra adtuk az inget,
mennyit nevettünk Gizivel.

Aztán valahogy elmaradtunk,
éltünk bele a rohanásba,
perceg a szú a farakásba’,
bolond világ ez, te tudod, Gizi.

Szült egy fiúcskát, oxigénhiányost,
de attól, hogy szánták, még nem lett senki gondja,
az anyjáé maradt a falu bolondja,
van, ami nem változik Gizi.

Szegények voltak, de az még nem bűn,
nem ivott, sosem volt szeretője,
nem járt templomba, temetőbe,
nem beszélt Gizi nyelveket.

Szőke haját rövidre vágta,
vékony lett, akár a szalmaszál,
villanydrótról a sasmadár
mért nem száll már el, te tudod, Gizi?

Megkérdeztem, hogy vagytok Gizi,
ő azt mondta jól és köszöni szépen,
én is mondtam, hogy hasonlóképpen,
ha összefutottunk a bolt előtt.

Nem volt titok, hogy valami baj van,
pár hónapja, de ki gondolta,
hogy ilyen gyorsan rajzolnak porba
és össze is karistolnak, Gizi.

Hát ennyi volt nekünk Mári Gizi,
egy írót vitt el aznap magával,
beljebb lettünk egy másik halállal,
de nekünk csak te lehetsz valódi, Gizi.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-27 21:00:23
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-27 21:02:51