Keresztség
Engem szégyen, és harag keresztelt,
Isten csak a gyávaságot adta.
Te ne félj, kit utamba eresztett,
legyőzött vagyok, csak egy ostoba.
Ki sírva ül szénakazal mögött,
ki azt hiszi viszont szerethetik,
ki gyermeki vágyak és, emlékek között
egyszer csak felnőtté cseperedik.
Ki lenne képes így megszeretni?
Ki adna ezért egy lyukas garast?
Ki tudna öleléssel etetni
egy nagy, sértődött, túlkoros kamaszt?
Mintha nem is valóság lenne ez
Mintha egyszer csak felébredhetnék
Mintha hihetném,egyszer béke lesz,
hogy nem mar szét sok eleven emlék
Engem szégyen, és harag keresztelt,
Isten csak a gyávaságot adta.
Erre csak Ő írhat fel jó gyógyszert
vény nélkül, a tébém itt hagyott magamra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-08-24 00:09:34
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-24 00:09:34
