az első iskolám

még emlékszem ahogy
a kavicsok simogatták talpamat
finoman csiklandozva
nyár volt
öt éves lehettem
nagymama vitt le a patakra
apu munkásruháit mosta
én meg a bokáig érő vízben rohangáltam
halat akartam fogni
de azok fürgébbek voltak nálam
azután kagylókat meg színes köveket kerestem
letérdeltem és bedugtam a fejemet a vízbe
de nem tudtam nyitva tartani a szemeimet
az orrom is tele lett
és mint egy kölyökkutya prüszkölve
panaszkodtam nagymamámnak
ő csak nevetett és azt mondta te nem vagy hal
közben izmos fáradhatatlan kezeivel csavarta és
csapkodta a mosódeszkához a ruhákat
mosolygott
a vízpermetben körülötte
apró szivárványok tűntek fel
mint glóriák a szentek feje fölött
a templom freskóin
utána a sásban osonva békát akartam fogni
de az se sikerült
azután amikor siklóra leltem
akkor meg ijedten kiabálva futottam hozzá
nagymama kígyó
ne bántsd kisfiam
mondta komolyan
jobban fél az
mint te
mama te félsz tőle kérdeztem
nem és ha te sem bántod
ő se fog
válaszolta






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-17 17:10:01
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-22 16:44:25