Összetörve

...és vágyaimban nincs hová sietnem.
Elpusztul mind, mi óhajtás vala.
Megmarad, mi rém a rettenetben,
önmagam már régen elfeledtem,
szentelt lesz a vérem illata.
És járják egyre, szaggatják a táncot,
keresztúton felöltik a láncot,
ne bánd, ne bánd, mindhiába bánod,
utolsó falatod mindhiába rágod,
elnyel úgyis éhség-éjszaka.
Szépség, szépség, mindhiába szépség,
vértelen a szív és félben az egészség,
szilánkok a porban, fa- és vasszilánkok,
első nászom pénteken vala.
És táncolnék és óhajtani vágyok,
s keresnem kell, egyre csak keresnem...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.