Celluloidba ragadva (átírt)

Celluloidba ragadt rég-pillanatok
vergődnek kínnal a karcok között,
szépia-színben megfakult szavak
sejlenek fel a futó képek mögött.

Sikolyok bújnak elő a hangsávból,
könnyek között egy halk sóhaj,
csontos kéz mozdul még félve,
vértelen ajakból egy gúnyos kacaj.

Taroló kurva vihog, máglyatűzön a szűz,
falloszokból ácsolt vérpad,
vulva-lánc az ami minket összefűz,
rohanó méterek, szalad az ixedik évad.

Aztán minden fényes lángra lobban,
s mint magnéziumcsíkban a vakutűz
hamut, füstöt hátrahagyva létünk
csendbe torkollik - szétárad a bűz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-30 16:13:47
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-05 20:28:05