voltál vagy s leszel



voltál titok ábránd édes álom
húsba lélekbe  mélyedő szeg
bódító lebegtető érzés
és én mint aki részeg
azt se tudtam éljek-e vagy haljak
maradjak csendbe
vagy üvöltve szavaljak
ontsam a szót te neked te érted
pedig te soha nem akartad s kérted
voltál de a múlt idő is élő
hogy örökké bennem maradsz félő
félő hogy így lesz itt ragyogsz bennem
és mégis a sötét az öl majd meg engem
voltál tőlem épp egy érintésre
de sosem ért hozzád ujjam vége
úgy fogtam vissza az édes vágyat
mint vadász a felbőszült kutyákat
voltál és maradsz is a csendem
gyönyörű hangjegy remegő kezemben
valami csoda fény  megfoghatatlan
bár tudnád hányszor ringattalak  magamban
és mikor fáradtan végül elaludtam
álmomban veled kettesben maradtam
de tudod az álom illanó kolibri szárnya
és máris zuhantam a valóság sziklás talajára
voltál vagy s leszel
a sors nekem tükörképpé szegel
ha lehunyom a szemem máris látlak
szivárványa vagy egy esős világnak
sötét borongós zivataros dörgő
villámokkal játszó néha idegőrlő
de ha látlak mennydörögjön zengjen
csak te cikázz itt benn a szívemben







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-07 17:53:28
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-07 17:53:28