Kattogás
Lassan gurul fölénk az est,
a vonatkerekek kattognak
és ugatnak a mérges kutyák
majd rájuk csapják az ajtókat.
A kocsin azok utaznak
kiket a hajnal hajtott távol,
s fáradt csendet cipelve
érkeznek, s maradnak reggelig.
Mély medre van az időnek
uszadék fák az állomáson,
kiúsztak egy hosszú útra
könny ég a szembogárban.
Forró lázban két utcalámpa,
közte egy majdnem félháznyi tér
s benne idő, ami néha örök
és az örök, néha időt kér.
Folyó az alkony alvó testén
az éjszaka, hulláma égő pofon,
s elaltatja ujjával a gyertyákat
robog a fény vonatablakokon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-02-02 20:16:53
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-02 20:16:53
