kép-láng
gyufa lobban mérge száll
képnek széle elpirul
fekete haj szembogár
tenyeremben lángra gyúl
pernye szirmú tűzvirág
füst sóhaja tekereg
hamuvá lett múlt idő
ujjaim közül pereg
bokrok alól szél oson
és a hamu messze jár
felleg alatt úgy köröz
mint egy fekete madár
áttetsző majd semmi lesz
feloldja a horizont
bennem maradt üresség
a lelkemnek nekiront
lesz egy sajgó fájdalom
tűz emésztett kép helyett
ki gondolta hogy így lesz
megégett ki égetett
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-03-30 22:41:32
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-30 22:41:32
