Ötezer ember megvendégelése

Eléd régi sztorit tolok:
Krisztus után harmincba’ tán
Jézus és az apostolok
Ültek tópart domborzatán.

Tizenketten nézték, Ő meg
Épp oktatni kezdett volna,
Midőn tudásszomjas tömeg
Jött s Jézus szólt: „Jól van, jól, na!”

Hangerejét megemelte,
Üdv- és hittan volt a listán,
S hallva ámult vón’ az ELTE
Számos professzora is tán.

"Nem jutván az ebédjéhez,
Hisz’ e dombon nincsen resti,
E kritikus tömeg éhez,
És az idő kora esti."

„Jézus, ezek éhen halnak,
S ezzel lesz a dalnak vége!”
„Hát e pár kenyérnek s halnak
Talán nincs jelentősége?”

Bő ötezret leültette
Kisebb csoportokban ott a
Fűben s jött a legfőbb tette,
Kevés kaját megáldotta.

„Enni nékik ti adjatok!”
(Szép hangja volt, nem ám rekedt)
Bicskákról lecsusszant a tok,
S nyiszálták a kenyereket.

Szendvicsként falták a halat,
S jóllakottan dőltek le a
Lenyugvó napkorong alatt,
S böfögött fél Galilea.

Tizenkettő tizenkettő
Kosár maradékot kapart
Össze. Aznap hőssé lett Ő,
S új kalandot ígért a part…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-17 09:45:21
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-17 10:48:21