Kislányomnak

Emlékszem, te voltál
az évszak mosolya,
októberi fürtön
ráncos kis mazsola.

Egy szerepet kaptál
az élet színpadán,
kényes a feladat,
törékeny porcelán.

Majd változni kezdett
minden oly hirtelen:
felszáradt a szürke,
eltűnt a színtelen.

Azóta is ragyogsz
fényes kis csillagom,
add hát a két kezed,
vörösre csókolom!

Mindennap úgy veszlek
a szívemre, számra,
mint először tettem,
s tenném utoljára.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-17 12:42:32
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-17 12:42:32