m e g t é r é s

talán csak egy kóbor macska volt,
amely melegre vágyott éhezőn
és elgyötört torkán a hang így jött ki,
vagy a hólatyakos úton egy fékezés sikoltott
fel a fáradt sofőr talpa alatt, aki
húsz órát dolgozott, hogy enni tudjon adni holnap is
a mindig éhes kölyöknek, s ne pöröljön az asszony,

talán ott, a hídon túl, a sínekre most csap
rá az átszáguldó intercity mozdonya,

iszony
a hideg, mely életet pusztít, fagyott fények futnak
a szél-hordta hódombokon,
utánuk sötét poroszkál,

kínos ez a sikoltás, ennek a hangnak
halál-íze volt, lehet, most vesztette életét
egy hajléktalan, kinek megváltás a halál,
és békében tér meg ebből a pokolból a másikba,
mert helye csakis ott lesz,

a menny az urakra vár, mert azért is fizetni kell már,
a szegény - ahogy élt - elballag, nem esik pánikba,
hogy lefelé visz az útja, létében hozzászokott
a rosszhoz, jót már nem vár, jól tudja ő, érte
már nem kár,

de azt hiszem, mégsem ő sikoltott, mert
a szegény csendben hal, neki csönd a megtérése





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-04 15:24:34
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-04 18:00:34