Öregkorára
Öregkorára gyengébb lesz az ember,
akárcsak a párhónapos csecsemő,
türelmetlenül és nem türelemmel
várja egyedül, hogy múljék az idő.
Várja, de mégse az élet telését,
hisz legszívesebben fékezne kicsit,
a rövid élet elkapkodott végét
úgy fogadhatná, ha mennyországra nyit.
Igyekszik ezért fegyelmezett lenni,
had lássa Isten, hogy véle dolgozik,
akkor válhat valóra valamennyi
ígérete, ha hozzá is szokik
a teremtő Isten elképzeléséhez,
melyek helyett mást ember nem tehet,
amikor az Úr maga módján végez,
megszűnik az ember és a képzelet.
2019. május 25.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-05-26 06:31:02
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-26 06:31:02
