Csak levegőt nem
a ketrec rácsai
a foggal elrágott dupla kötél
a hegy felől érkező rézsútos fény
a falnak támasztott létra mind annak
a másik lánynak az emléke aki helyett
álmomban szabad vagyok és akinek a nevében
még ébren sem szólhatok egy szót sem
ha levegőt veszek már az is elég
a koncra éheseknek
aztán hajó vagyok
vízbe hajított kő
homokfelhőben vágtató ló
repülök zuhanok csíkot húzok
magam után az égen addig
keresem a tavak mélyén
az arcomat amíg fel
nem ébredek
beágyazok
rendet rakok
boltba megyek
veszek mindent amit kell
csak levegőt nem
hetekig bírom így
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-06-13 19:04:23
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-13 23:53:07
