kéregidő
már nem hajt ágat
kéregráncai alatt nyüzsögnek a lárvák
észre sem vette hogy kivágták
amíg gyökerei öntudatlanul kapaszkodtak
évgyűrűibe rügyfakadások
ágfésülő szelek
lombszaggató viharok dermedtek
és madárcsőrök gyógyító erejéhez
asszisztáló sebforrasztó idő
idáig hatalmasnak
megtörhetetlennek érezte magát
most bizonytalanul keresi
elvesztett törzsét
imádott hajtásait
az elnémult madárhangokat
még görcsösen ragaszkodik
miközben tönkjén egy mókus idegesen rohangál
nem érti mi történt vele
hiszen ez a hely az otthona
hát miért nem találja
egyszer ha elengedi a földet
kifordult gyökerével jelezve
itt egy csemetével ő is pótolható
iszonyúan fog fájni hogy nem láthatja
ahogy égig nő a jövő
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-07-10 17:44:57
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-10 17:45:45
