kéregidőm

már nem hajt ágat
kivágott törzse kéregráncaiban
nyüzsögnek a lárvák
évgyűrűibe rügyfakadások
ágfésülő szelek
lombszaggató viharok dermedtek
és madárcsőrök gyógyító erejéhez
asszisztáló sebforrasztó idő

idáig hatalmasnak
megtörhetetlennek érezte magát

most bizonytalanul keresi
elvesztett törzsét
imádott hajtásait
az elnémult madárhangokat
és iszonyúan fél
ha egyszer elengedi a földet
kifordult gyökerével jelezve
egy csemetével hiánya pótolható
nem láthatja ahogy égig nő a jövő






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-21 13:26:28
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-22 21:21:16