Szabadulás ()
Alkonyattól vöröslik az arcom,
forró a homok, éget a Nap.
Látom történetem filmkockáit:
ez jutott nekem a nap alatt.
Hold sarlója rendet vág az égen,
ezüstpengéje hajamba kap.
Jó lenne az angyalokkal lenni,
de félek: helyem csak a nap alatt...
Életekre vadászik az idő,
számolja a földre zuhantat.
Indulok, itt semmi meg nem válthat;
nincs számomra hely a nap alatt.
Kilépek a téridő csapdából:
sorsom ne nyomják rozsdás falak.
Ha majd körbefon az időtlenség;
egy testhüvely oszlik a nap alatt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-09-10 09:41:51
Utolsó módosítás ideje: 2018-09-10 20:11:02
