napfogyatkozás

lassan szálló pihepárt követ tekintetünk:
a lombölelésből kirebbent két madárt.
azóta asztal-csendben fogynak a napok,
s az otthon-meleg radiátorán egy-két fokot
lejjebb csavar a kezünk. a pezsgős éjszakák
buborékos fényeit elnyelte az idő.
zizegő vánkoson sebeket ápolunk. álmodunk.

majd fekete-fehérbe villan az utca.
egy kockányi visszatérő képbe tolakszik a
magány rémülete. ellene halhatatlanná
imádkozzuk a szeretni-készt, s ha tenger ölén
éled a vég, szivárványszemű szirénként
várunk medúzacsókokra, hogy  minket is
áttetsző testébe fogadjon a mély. de ébredünk.

levendulakék illúziót túr szét az idő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-13 07:29:43
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-13 16:02:47