Oly korban élek én



Evokáció
Radnóti Miklós: Töredék c. verse a mában

OLY KORBAN ÉLEK ÉN E FÖLDÖN

Oly korban élek én e földön,
mikor a csecsszopó anyja mellét marja
még pár csepp sovány tejért,
hogy a holnapba ne éhen álmodja magát,
ne kínban írja kezdetektől gyermekkorát.

Oly korban élek én e földön,
mikor anyja húsából etetné gyermekét,
ne haljon éhen, de csontra fogyva
már élő-halott, mozdul még, dolga van,
reményt álmodik, hinni akar a holnapban.

Oly korban élek én e földön,
mikor az út mellett anyák állnak,
mikor stricikké válnak a munka nélküli
apák, mikor az utcán fejet lehajtva járunk,
mert tehetetlenül a csodákra várunk.

Oly korban élek én e földön,
mikor a fűtetlen szobákban szerelmek
fagynak nulla fokra, a combok tárulnak,
megszokott mozdulatok, aztán boldogtalan
éjszakába bújnak, tetszhalott álomtalan.

Oly korban élek én e földön,
mikor József Attilát mondani snassz,
Ady csak egy paraszt, Radnóti meg zsidó,
mikor magukat dicsőítik a most gazdagodtak,
kik vagyonból harapva köteteket kiadnak.

Oly korban élek én e földön,
mikor mercsóból lép elő a nyolctagú család,
és sorjáz a szoc-segélyért, aranylánc
a nyakban, kosz a gyerekeken, nem számít,
az úrnak fusson a szekér, és legyen ami kábít.

Oly korban élek én e földön,
mikor nagyon halk a jó szó és süketek
a fülek, talán látod, hallod, felfogod,
de a rossz hangulatod egy whiskyvel
szétcsapod, menjen a gond - békével.

Oly korban élek én e földön,
mikor a halottak a legboldogabbak,
élni büntetés ennek a hárommillió
koldusnak, vajon mikor néz le ránk Isten,
mikor tüntet el minket a végtelenben?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-23 11:43:32
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-23 11:43:32