Mégis
Egyedül születtem, egyedül halok.
Iszonyúak a sápadt angyalok.
Iszonyúak a hamuszín egek.
Embercseppekből vádló tengerek.
Csónakként hordoz most a szerelem.
Otthont építenék a neveden.
Alapját vesztett, társtalan magány
halált világol jövőm hajnalán.
Hallottam Jézust, hallottam papot.
Reális létről mind csak hallgatott.
Tanultam mennyet, szent bolondulást.
Álmodtam asszonyt, angyali ruhást.
Találtalak, mint régen várt hitet,
menedéket, ha minden hon kivet.
Ember vagy, mint más, idegen, tudom.
Nyújtsd kezeid, ha látod: elbukom.
Egyedül születtem, egyedül halok.
Iszonyúak a sápadt angyalok.
Iszonyúak a hamuszín egek.
Mégis remélek, mégis szeretek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
