jön az este
jön az este nyöszörgő fényekre lép
megsápadt valóság tükrén a kép
lassan elsötétül tűnik a ránc a kóc
a magány vállán újra sírhat a bohóc
ezerszer megragasztott álmok jönnek
a vágy mezítláb talpa alatt könnyek
csorognak mint vézna apró patak
milyen kár hogy ma ma újra láttalak
tű voltál vergődött szembogaram
túladagolt kép túl sok a gramm
mentem kábán s eláztatott a kín
Attila látomás állomás vasúti sín
végállomás a végtelen kezdete kéne
alagút túlsó vége vakító fénye
ajkadra gondolok aztán mégse
gyilkos kéne szívembe kése
vagy mit tudom én mi lenne jó
lelkemen lék és én zátonyra futott hajó
nem jó élve bár tudnám milyen halva
jó lenne véletlen vagy épp készakarva
nem tudom de oly nehéz e teher
gyűlölöm magam mert álmodni mer
bennem az a vézna csont sovány remény
de mit sem ér mint ez a semmi költemény
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-10-12 13:58:18
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-12 13:58:18
