NYÍLÓ VÉRPIROS ZSUZSA
…Sosem kövülne gótikába. Vándorénekét
hiába morzsolom, miként a Jelbeszéd-litániát,
eretnek ébredést. Pofonra rímelő imák –
predesztinált gyalázat: így se, úgy se értenék.
Sikíthat évelő alázat: árja bér-zenék
szakítanak zilált csokorba nyurga dáliát –
csalánnal, és zarándokol megannyi hátizsák
a tátikákhoz ősi, sminkeletlen érvekért!
Regölgetünk. Szelíd szemérmed óvatos virág,
hiába ringató a nyár, hiába kérdeném…,
becézne déli szél, föléd dalolna holdvilág…
Fonódni vágyom égi rózsakörbe véled én
ezüstösen… KI MÁS lehet, ki egykor illatozni lát
a szárba szökkenő kamasz-remények éjjelén?!?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Füstjelek (Budapest, 2019)
Kiadó: ASKM
Feltöltés ideje: 2019-10-25 10:15:44
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-25 10:15:44
