NYÍLÓ VÉRPIROS ZSUZSA

…Sosem kövülne gótikába. Vándorénekét
hiába morzsolom, miként a Jelbeszéd-litániát,
eretnek ébredést. Pofonra rímelő imák –
predesztinált gyalázat: így se, úgy se értenék.

Sikíthat évelő alázat: árja bér-zenék
szakítanak zilált csokorba nyurga dáliát –
csalánnal, és zarándokol megannyi hátizsák
a tátikákhoz ősi, sminkeletlen érvekért!

Regölgetünk. Szelíd szemérmed óvatos virág,
hiába ringató a nyár, hiába kérdeném…,
becézne déli szél, föléd dalolna holdvilág…

Fonódni vágyom égi rózsakörbe véled én
ezüstösen… KI  MÁS  lehet, ki egykor illatozni lát
a szárba szökkenő kamasz-remények éjjelén?!?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Füstjelek (Budapest, 2019)
Kiadó: ASKM
Feltöltés ideje: 2019-10-25 10:15:44
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-25 10:15:44