Egy verébcsapat röpte / bal agyféltekés vers

Amennyire emlékszem, én mindig is voltam.

A dolgokra meg ráhagytam, hogy legyenek ha akarnak.

És tényleg lett cserebogár, meg kutya, meg porcelán csésze is.

És minden az enyém lett.

Persze előbb fel is kellett fedeznem. azokat.

A dolgoknak  különös szokásaik vannak, főleg reggel.

Lopva, ímmel - ámmal állnak  össze azzá amivé.

Fénypászmák inganak, a falak áttetszők, az asztal fiókázik,

a kutya ködpamacs, a szőnyeg hempereg,

míg oda nem nézek. Akkor minden a helyére kerül.

A  szekrény polcosul, a csiga csigaszerű, a kanál merő,

a ló lókora, a fű pediglen rétesedik.

Viszont a spenótot tükörtojással, már előttem felfedezték mások.

Először nézték, mi az. Ha visszakacsint - tükör, ha nem - spenót.

Ez örömmel töltött el: nem vagyok egyedül!

Nem én vagyok fucsa, a világ különleges.

És egyszercsak rájöttem, mindenki úgy van mint én,

mert mindenki én van.

A gondolat egy verébcsapat röpte.

Unalmas napjaimon olyan vagyok

mint a verébcsapat a röpte nélkül.

Ebben lehet igazság.

Az igazságot  keresem még, hátha.

Állítólag már felfedezték valahol.

Most vizsgálják.

Ha zöld - akkor spenót, ha visszakacsint -





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-07-06 22:36:14
Utolsó módosítás ideje: 2020-07-15 15:50:23