2016.08.13.
Nap,mikor a pap útnak engedett
Ünnep, két emberre áldàst hirdetett
Alkalom, Isten hazâban frigyet esketett
Sziveknek, jót s rosszat korlátlan teremtett
Pàrként, mint galambokat útjukra reptetett
Jövő, ,mint háló össze szőttetett
Legjobb, valami életben mi csak jöhetett
Rossz, jöttével mindent széppé festetett
Ö, bizony melyet élettől kérhetett
Törpi, billlegve fehérben melléje léphetett
Bizony, szimplán mégis magához szegezett
Màjkynak, legjobb mit csak tehetett
Csókja, örök világba mindig léptetett
Elragadott, Ő lényével királlyá tüntetett
Menedék, szívével szív sose szenvedett
Benne, oktalan szóval se kérkedett
Kapcsolat, ebbel szép történet kerekedett
Sóvárgás, hàza tájáról örökre sepretett
Fény, kettőjük lángja tűzként éghetett
Tükör, egyszer mégis szilànkkà tőrhetett
Eszti, immár harmadszor lészen férjezett
Templom ,kapuján így először tehetett
Tömeg, csekély velük örömmel lehetett
Ismeretlen, mely kis világban megérkezett
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-03-01 09:38:34
Utolsó módosítás ideje: 2021-03-01 09:38:34
