Szivtől Szivnek
Ráébredni arra, elszúrtam mindent
Elvesziteni szerelmed, életet jelent
Nézni hajód, távolodva szeli a tengert
Viszi magával, legcsodásabb embert
Keresni kulcsot, mely távolságot teremt
Kaparni mélyből, fájdalmas sírba temet
Feloldani zárat, bánatra lakatot szerelt
Mosolyból olykor, arcot komorra terelt
Elengedni múltat, bugyrára jőni szeleket
Gyógyitson kezei, túlzóan féltő szeretet
Szívünk lassan, gyógyuló mély sebeket
Oldja jeget, mely közénk dermedhetett
Tűz lobban, fázó reggelen melegitget
Megfáradt vándor, keres békés létet
Megpihent élet, meglelé csodás menédeket
Feltekint szemmel, látja melengető fészket
Nehéz diktálni, hevesen dobbanó szivnek
Szabályt szegni, észnek vagy kéznek
Megvédeni létet, szivek egymásnak élnek
Hallani szót, valóban bocsánatot kérnek
Elcsuklott hangjaim, lassan végeighez érnek
Elejtett szavak, tán révbe érnek
Nyitott kapuk, remélik lábaid belépnek
Megérezvén tényleg , szép útra térnek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-03-15 08:42:01
Utolsó módosítás ideje: 2021-03-15 08:42:01
